Az intézeti ünnepségre napra pontosan Nyírő Gyula születésének évfordulóján került sor. Március 11-én az intézet vezetősége, dolgozói, a meghívott vendégek és a sajtó munkatársai a Művészetterápia Osztály meghitt környezetében gyűltek össze, hogy méltóképp emlékezzenek meg a 130 évvel ezelőtt született névadóról, és hogy ennek kapcsán két fontos bejelentést is tegyenek.

Az eseményt Dr. Ézsi Robin, az Intézet főigazgatója nyitotta meg. Kiemelte Nyírő Gyula emberségét, aki a háborúban a kollégáival a kórházban bújtatta az embereket a nyilasok elől és gyógyította a sebesülteket, békeidőben pedig minden erejével azon volt, hogy a legjobb, legszebb, leggyógyítóbb körülményeket biztosítsa a betegeknek és a dolgozóknak, akik egy fedél alatt laktak az akkori elmegyógyintézetben. Ezekben az időkben cseperedtek fel a Zsombók testvérek: Ágnes, Terézia és György, akiknek édesapja Nyírő Gyula tanítványa és barátja volt, és megtisztelték Gyula bácsi emlékét azzal, hogy eljöttek az ünnepségre és egy emlékkönyvet adományoztak az Intézetnek. Csodás emlékeket őriznek az intézetben töltött gyerekkorukból, amiket szívesen osztanak majd meg az érdeklődőkkel helytörténeti séták keretei között is.

Dr. Ézsi Robin kiemelte, hogy Nyírő Gyulához hasonlóan számára is kiemelten fontos a leghatékonyabb körülmények biztosítása a betegek gyógyulásához, és különösen nagy hangsúlyt kíván fektetni a dolgozók jóllétére, akik majd szintén birtokba vehetik az agyagozó műhelyt és a terápiás kertet feltöltődés céljából a kifejezetten nekik címzett programok keretein belül.

A frissen kinevezett orvosigazgató, dr. Lazáry Judit  beszédében elmondta, hogy ezt a kórházat eredetileg is az elmebetegségek gyógyítására építették, ami az akkori korban előremutató kezdeményezés volt. Később közkórházzá minősítették, de most újra a pszichiátria vezető intézménye lett visszanyerve méltó rangját. "Ma már bizonyított tény, hogy az agy regenerálódását a legjobban olyan tevékenységek segítik, melyek alkotással és örömérzettel társulnak, amit önfeledten és szívesen végzünk." – indokolta Orvosigazgató Asszony, hogy a Nyírő Gyula OPAI miért szeretné a kreatív tevékenységek lehető legszélesebb palettáját kínálni a betegek felépüléséhez. "A terápiás kert szimbolikusan is összekapcsolja a múltat és a jövőt, hiszen a gyökereinkhez visszatérve, elődeink szellemi örökségéből is táplálkozva fejlődhetünk tovább, úgy, ahogy a terápiás kertben fejlődő növények" - ezzel a szép képpel zárta professzor asszony gondolatmenetét.

Az intézet vezető pszichológusa dr. Csigó Katalin Nyírő Gyula újító szellemét méltatta és gyönyörűen megfogalmazta, hogy bizony nemcsak a betegeknek, de a dolgozóknak is szükségük van figyelemre, töltődésre. "Ha a kert hasonlatot szeretném használni, akkor itt a pszichiátriai intézetben mi, a psziché gyógyítói árnyékos kertben járunk. Az árnyékban ugyan megpróbálunk az ott keletkező életre folyamatosan figyelni, de ez nem egy könnyű feladat." A líraiság abból is fakad, hogy gyakran a kezelt betegek is képekben beszélnek. Rögtön példát is hozott: "Az egyik beteg azt említette, hogy számára ez az intézet olyan, mint egy sziget, ahová átmenetileg el lehet bújni az elviselhetetlen realitás elől addig, amíg képessé válik megerősödni."

Az agyagozó műhely megvalósulásának történetét Bender Márta vezető foglalkoztató mutatta be. Mesélt arról a rögös útról, amely egy bő éven át tartó kemény munkával és sok jószándékú és adakozó ember segítségével vezetett végül a műhely mostani átadásához: "Rengeteg segítséget és szeretet kaptunk útközben, és ezért végtelenül hálás vagyok. Itt ülnek köztetek, akik ezt az egész folyamatot segítették lelkesedésükkel és anyagi hozzájárulásukkal." Amikor két éve először látta meg ezt a helyiséget, rögtön tudta, hogy ez csak agyagozó műhely lehet, és szép szimbolikának tartja, hogy lent van a pincében, mert így le kell menni önmagunk mélyébe, és az ott talált dolgokból megformálni és a felszínre hozni valamit. 

Takács Kata a terápiás kert megalkotója sokat kutatta Nyírő Gyula történetét, aki szerinte egy nagyon jó szervező és reformer volt, egy humánus ember: "Örömteli, hogy most lett egy párhuzam múlt és jelen között, mert főigazgatónk, dr. Ézsi Robin is hasonlóan működik, és emiatt létrejöhetnek ezek a reform kezdeményezések, amik nem csak a betegek terápiáját gazdagítják, hanem a dolgozóknak is rekreációs lehetőségeket nyújtanak." Takács Kata bemutatta a terápiás kert tervét, amit a dolgozók és betegek igényeihez alakított.

A beszédek után a vendégeket kivezették a terápiás kert helyszínére, ahol dr. Ézsi Robin főigazgató és Takács Kata terápiás kertész elültették a Nyírő Kert első "lakóját", a Remény Fáját, egy kislevelű hársfát. A faültetés után kisebb csoportokban meg lehetett tekinteni az agyagozó műhelyt, lehetett palántázni növényeket, amiknek növekedését szemmel lehet követni a kis palántázó ház ablakában, illetve meg lehetett kóstolni azt a sok finomságot, amivel készültek a vendéglátók, köztük az egyedi keverésű gyógynövényteát és a mentás-csokis muffint.

Az agyagozó műhely már várja a betegeket és hamarosan kihirdetésre kerül az első dolgozóknak szóló workshop is. A terápiás kert pedig folyamatosan gazdagodik a felajánlók által küldött növényekkel, amiért nagyon hálás a Nyírő Gyula OPAI egész csapata.